Azt, hogy a playback-színház micsoda, nagyon nehéz elmesélni valakinek, aki még sosem látott ilyet. Megpróbáltuk már ezerféle módon, ezek közül itt egy kis ízelítő, csak tessék, csak tessék:
Komoly-tudományos-pszichológusos
A playback színház az improvizációs színház olyan formája, amely az interaktivitást, a történetmesélést állítja a színházi előadás középpontjába: a nézők hangulatokat, életérzéseket, történeteket, álmokat osztanak meg, amelyeket a társulat zene kíséretében improvizálva játszik el. Fontos szerepe van a játékmesternek, aki meghallgatva a történetmondót, segít a szereplők kiválasztásában, közvetít a nézők, a szereplők és a mesélő között.
Sztorimagazinos
Playback színház – rendezők és dramaturgok százai válnak munkanélkülivé.
Több hírügynökség jelentése alapján is elmondható, hogy az elmúlt fél évben jelentősen megnövekedett az olyan improvizációs társulatok száma és aktivitása, amelyek óriási vakmerőséget tanúsítva, szövegkönyv, rendezés, dramaturgia, díszlet és jelmez nélkül állnak színpadra. Az előadásuk tartalmának összeállításához a nézők által elmesélt történeteket, ezek megjelenítéséhez saját testüket és néhány színes kendőt használnak.
„Nem tudom, mi lesz velünk, ha ezek a csoportok elszaporodnak” – nyilatkozta K. György, az Előre Megírt Színpadi Történetek – Hagyományos Színjátszók Szakszervezetének elnöke.
Elszállt-Posztmodern
Amit látsz, egyszeri és megismételhetetlen. Nem volt, nem is lesz még egy ilyen előadás soha.
A benned dúló érzések, megválaszolatlan kérdések, visszatérő álmok egyszercsak színpadra kerülnek.
Egy kórus visszhangozza életed fontos eseményét,
Test a testnek feszül, ahogy átveszi lelked kettősségét,
Kendők libbenése mutatja, ahogy felszabadulsz,
Öröm
Szorítás
Elválás
Visszatalálás
Bármi életre kel, amit ide hozol…
Mesébe Illő – ami Szegény Dzsoni és Árnikából kimaradt
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy jóravaló fiú, Dzsoni (Dzsoni Fox[1]), aki nagyon sokat járt színházba, de olyan is volt, hogy szabadidejében horgászni ment. Egy ilyen horgászás alkalmával lám-lám kifogta ő is az aranyhalat, ahogy ez a mesében lenni szokott. És a jólnevelt aranyhal – szintén ahogy lenni szokott –, fel is ajánlotta szépen, hogy teljesíti Dzsoni három kívánságát, ha visszadobja őt a folyóba. Úgy is lett, Dzsoni fiú kívánt hármat. Az első kívánsága az volt, hogy legyen végre egy olyan színház a világon, ahol a színészek nem előre betanult történeteket, hanem a közönség történeteit játsszák. A második kívánsága az volt, hogy ebben a színházban még csak díszlet és jelmez se legyen, hanem a bátor hős színészek a lehető legkevesebb eszközzel teljesítsék küldetésüket. A harmadik kívánsága pedig, hogy legyenek ebben a színházban zenészek is, de nem akármilyenek ám, hanem ők is rögtönözzenek, mint a színészek.
Erre az aranyhal így válaszolt: jól van, Dzsoni, akkor mától fogva ez lesz a playback-színház.
És úgy is lett, boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
[1]Jonathan Fox, a playback műfaj egyik alapító atyja
Tárgyilagos
A playback-színházban van néhány játszó, egy-két zenész és egy játékmester. A játékmester faggatja a közönség tagjait a hogylétéről, érzéseiről, vele történt eseményekről. A játszók ezek alapján különböző technikákkal megjelenítik a közönség hangulatát, érzéseit, történeteit. A zenészek pedig mindehhez muzsikát rögtönöznek.
Kedvelj minket a Facebookon is!
Csatlakozz hozzánk iWiWen!